A tea, mint ital, az egyik legelterjedtebb élvezeti cikk a világon, mely egy több, mint 5000 éves Kínában talált növényről származik, ami a Camellia családhoz tartozik.
Az eredeti kínai legenda szerint egy nap Kr.e. 2737-ben Shen Nong kínai császár (aki tanító és gyógyító is volt egyben) a szabad ég alatt forralta a vizet, annak reményében, hogy a forralt víztől egészségesebb lesz. Egyszer csak egy lágy szellőnek köszönhetően a közeli Camellia növényről belehullott, és elmerült egy kevés levél a kannájában. Az uralkodó megitta ezt a keveréket és azt találta, hogy:

"energiát ad testének, elégedettséget az elméjének, és eltökéltséget a szándékának"

Egy másik elbeszélés szerint a császár, Shen Nong testébe méreg került, és a vágy, hogy megszabaduljon tőle késztette arra, hogy kipróbáljon különféle növényeket. Így megette a tea leveleket is, és azt tapasztalta, hogy a méreg tova tűnt szervezetéből.
A tea történelmének kiemelkedő alakja, Lu Yu (733-804), aki a Tang dinasztia ideje alatt élt és nevéhez fűződik az első teáról szóló könyv. A könyv neve Cha Jing és tartalmazza a növény eredetét, tulajdonságait, különböző fajtáit, a levelek feldolgozási folyamatát, azt hogy milyen eszközöket igényel az elkészítése, az ital főzését, a víz szükséges minőségét különböző esetekben, gyógyító hatásait és a teaivás ősi hagyományát.