A fehér tea eredetileg Kína Fu Jian tartományából származik, ez az egyetlen hely, ahol termesztik, és csak az évnek egy bizonyos időszakában szedhető, ezért számít ritkaságnak. Történelme mindösszesen 200 éves, bár egyes írások szerint éppen a fehér tea volt a legelső teafajta Kínában, hiszen készítése a legegyszerűbb, minden hagyományos lépést kihagyva nem sodorják, kis mértékben fermentálják, ezután egyszerűen csak szárítják a már leszedett rügyeket addig, amíg 4-5 %-ra csökken a víztartalma. Neve onnan ered, hogy a száraz levél megtartja a kicsi fehér bolyhokat és a tea világos színű marad, főzete szinte teljesen fehér. Fogyasztása ajánlott mindazoknak, akik ügyelnek és szem előtt tartják az egészségükre és az arra jó hatással lévő dolgokat, hiszen a fehér teának a legmagasabb az antioxidáns tartalma. 

Kína világhíres és elsőszámú a zöld tea termesztésben, itt termesztik ma a világon a legtöbb zöld teát, piaca a legváltozatosabb és leginkább tudják, hogy mit jelent jó teát készíteni, hogy minden embert egyformán fontosan kezelnek. Ezt a tradícionális teaszertartás keretein belül teljesértékűen érvényre is juttatják. Évezredek óta azzal foglalkoznak, hogy felfedezzék, és megvalósítsák mindazt, amire szükséged lehet, hogy a teaivás felejthetetlen élménnyé váljon.
A zöld tea alapvetően nem fermentált; a mai napig rengeteg helyen kézzel szedik és sodorják. És kimondottan nagy hangsújt fektetnek arra, hogy megfelelőn felüli legyen a már eladásra szánt tea minősége. Számtalan formája és fajtája létezik, külön tartományonként mind egészen más-más karakterrel.
Fontos tudni, hogy a kínai zöld teákat kizárólag forrón, és mindenféle ízesítés nélkül illik fogyasztani. Egyéb esetben jelentősen csökken az élvezeti értéke.
Japán is igazán híres a zöld teáiról, amelyek eredete Kína nevéhez fűződik. Japánban gépekkel dolgozzák fel a tealeveleket. A japán teaszertartás is méltán ismert világszerte.
Élettani hatásait tekintve többek között az antioxidánsoknak köszönhetően segíti a rákmegelőzést, csökkenti a magas koleszterinszintet és a infarktus esélyét, fertőzések ellen kitűnő, erősíti az immunrendszert.
Mindemellett egyre nagyobb népszerűségnek örvend az az elképzelés, hogy valamilyen ízt adunk a hagyományos zöld teához, ez lehet akár mesterséges aroma, lehet akár növény formájában; ezzel megalkotva az ízesített zöld teákat.

Az Oolong, másképpen WuLong teák Kína Fu Jian tartományából és Taiwanról származnak. Félig fermentált teák, ami azt eredményezi, hogy az illata a zöld teáé, íze viszont a feketére emlékeztet. Tökéletes kombinációja a kettőnek. Ez a kettősség egyrészt jellemző a levelekre is, mert míg kívül sötét színű, általában belül zöldes. Másrészt ízvilágára is jellemző,mert első kostolásra mintha kesernyés lenne, utána pedig édeskés. A leveleket addig hagyják csak fermentálódni, amíg a zöld tea lehetősége eltűnik belőle, viszont a fekete még nem születik meg, mégis magában hordozva ezzel mindkét típusra jellemző sajátosságokat.
Emeli a test energiaszintjét.

A Camellia sinensis növényről származik ez a teafajta. A fekete tea egy teljesen fermentált, azaz az oxidációs folyamaton maximálisan végbemenő tea, elnevezése is innen származik, hiszen a levelek a fermentációt követően fekete színűek lesznek. Bár az igazi teaimádóknak illik tudni, hogy csak Nyugaton divat így hívni, hiszen Keleten vörös tea a neve, mert a tea főzetének színét veszik alapul, ami vörös.
Sokkal magasabb koffeintartalommal bír, mint bármelyik másik fajta tea, midemellett tartalmaz nyomelemeket, vitaminokat és az antioxidánsok egy fajtáját.
A tealeveleknek két alapvető típusát különböztetjük meg. Ezek a kínai növény, ami kis levelű, illetve az assam növény, ami pedig nagyobb levelű. Indiában a tea mindig a fekete teát jelenti.
Indiában, feltehetőleg Kínából származó magokkal az 1850-es években terjedt el a teakultúra. India teáinak több, mint fele Assamból származik, tengerszinten nő és ez a hely a világ legnagyobb teaültetvénye. Teái sokkal magasabb koffeintartalommal bírnak, mint bármelyik másik és íze is jóval erőteljesebb.Ellenben a kínai fekete teával, amely kevésbé domináns ízű, és a színe alapján is könnyedén megkülönböztethető.
Ezek mellett egyre nagyobb teret hódítanak a különböző ízesítésű fekete teák is, amelyeket viszonylag alacsonyabb minőségű teákból állítanak elő. 

A virág teák sajátossága, hogy teljesen egyedülálló a világon, ugyanis Kínán kívül nem készítik. Nagyjából 1000 éves történelme van, de igazán keresetté csak a 19.században, a Qing dinasztia alatt vált.
A teává válás folyamata igen egyszerű, leszedik a friss virágot, majd szárítják. Az íz és a főzet mindig attól függ, milyen típusú virágból készült. A virágtea ízesíthető, de önmagában is megállja a helyét.

A Honeybush Dél-Afrikában őshonos bokor, a Fabacea család tagja. 1705-ben fedezték fel először, és a brittek voltak azok, akik segítettek elterjeszteni Anglián át egészen Amerikáig. Többek között azért különleges, mert termesztési mennyisége nem számottevő, ugyanis körülményes az előállítása. Mivel érzékeny teabokor, csak a magas hegyvidékek lejtőin terem meg és ezért igen sok figyelmet és törődést igényel, ültetvény nem igazán létezik belőle, csak a honeybush bokor maga, amely könnyedén felismerhető édeskés illatú, sárgás színű virágáról. Valójában a neve is innen ered, a honeybush jelentése mézes bokor, mert a tea elkészítésével nyert íz mézédes.
A bokortól a teáig eljutni a négy alapvető folyamatot tartalmazza, ezek a betakaritás, vágás, fermentáció és szárítás. A tea érdekessége, hogy az alapvetően nem tealeveleket “igazi” teaként kezelik. A betakarítás csakis virágzás idején történik és a fiatal hajtásokat szedik le. Ez adja az édeskés ízt. A vágás a fermentáció elötti folyamat.

A Lapacho maga, mint fogalom a Tabebuia nevű fának a belső kérgét jelenti, amelynek főzetéből világhíres gyógyteát készítenek. A Lapacho Argentina, Brazilia és Paraguay esőerdőiből és hegyvidéiről származik, és az ott élő indiánok már évszázadok óta ismerik és fogyasztják, de megtalálható trópusi vidékeken is, mint például a Karib-szigeteken és Afrikában is.
A fának ez a belső kérge kifejezetten száraz és darabos. Az ebből készült teafőzet pedig enyhén kesernyés és savanykás.
Kifejezetten ajánlatos fogyasztani megfázás idején, mert az immunrendszert hatékonyabb munkára ösztönzi, ezenkívűl daganatos betegségek kezelésében is segíthet, mert fájdalomcsillapító hatással rendelkezik és képes erősíteni a szervezetet a különféle baktériumok, vírusok és fertőzések elleni harcban. Magas az ásványianyag tartalma. Ígyhát láthatjuk, hogy szinte kimeríthetetlenek azok a tulajdonságai, amellyekkel szervezetünket segiti egyensúlyban tartani.

Erős matein (így nevezik a koffeint a mate-ban) tartalmú ital, amelyet Dél-Amerika számos országában nemzeti italként fogyasztanak. Íze emlékeztet a zöld teára, kicsit keveredve füves, növényes zamattal, ez adja a mate karakterét. Néha picit fűszeres, füstös hatással, mert leveleit tűzön perzselik, de felfedezhető benne akár az édes vagy a keserő íz is.
Indián varázslók bódító itala volt, mert különleges hatással bír az elmére. Stresszcsökkentő, energizálja a testet.

A puerh tea egy egész teacsaládot jelöl, ami alapjában véve Kína Yunnan tarományából (a 6 híres teahegységből) származik, ott őshonos. A hegyek magassága nagyjából 2000 méternyi, ahol nem működik semmilyen ipar, nincs levegőszennyezés, elegendő eső és napfény éri az itt termesztett teákat; ígyhát tökéletesen egészségesek és legtöbbjük kézzel készített.
A puerh zsenge, lágy levelekből készül. Szinte egész évben szedhető. Mégis a legjobbakat tavasszal illetve ősszel gyűjtik be. Létezik belőle bokor illetve fa. A teafák nagyjából 10-20 méter magasak, így sok helyen majmokat képeznek ki a már megfelelő tealevelek leszedésére. Különböző feldolgozási módszerei léteznek, ezek alapján osztják őket több csoportba. Jellegzetes ismertetője, hogy számos különböző szebbnél szebb formába préselik őket.
Ha hosszú ideig tároljuk a puerh teát megfelelő környezetben akkor képes önmagát újra és újra fermentálni, és ezzel értékét jelentősen megnövelni. Minél idősebb egy tea annál nagyobb becsben tartják, és íze is az idő múlásával lesz egyre élvezhetőbb.
Kínában a legegészségesebb teának számít, mert erőteljesen csökkenti a vér koleszterin-szintjét, vérnyomás- és testsúly csökkentő, illetőleg növeli a koncentrációt.
Íze jellegzetes földes karaktert hordoz magában, amely felfedezhető mind a zöld, mind a vörös puerh-ben is.
A formába préselt tea, amellett hogy kellemes látványt nyújt, gyakorlati elgondolás alapján született: jelentősen leegyszerűsítette a szállítást és a tárolást. Gondoljunk csak bele: Yunnan tartományból Tibetbe kellett a teát hágókon, öszvérháton eljuttatni, sokszor igen mostoha körülmények között. A szálas tea, könnyen sérült, terjedelmes volta miatt az öszvérekre rakott zsák-hegyek a szélben komoly veszélyforrást jelentettek ...

A gyümölcstea alapvetően nem tartozik a hagyományosan értelmezett teák közé, mert tealevelek nem találhatóak benne.Kihagyhatatlan összetevői közé tartozik egyrészt a hibiszkusz, másrészt a csipkebogyó.
A hibiszkusz elsősorban trópusokon termő virágos bokorfajta, amit savanykás íze miatt, és C-vitamin tartalma miatt már az ősi Egyiptomban is előszeretettel fogyasztottak. A csipkebogyó pedig szintén évszázadok óta közkedvelt növény, és a hibiszkusszal ellentétben édeskés íze miatt alkalmazzák, és emellett magas az ásványi anyag tartalma, A- és E- vitaminban gazdag.
Ígyhát ez a két nemes összetevő tökéletes alapjául szolgál a gyümölcsteáknak, színt és zamatot kölcsönözve neki. Ehhez hozzáadva szárított gyümölcsöket és némi aromát kapjuk azt az italt, ami tea néven egyre nagyobb teret hódít az európai teakultúrában. Fogyasztása évszaknak megfelelően akár melegen, akár hidegen ajánlott.

A szedés után a bokor levelei még zöld színűek. Ha összezúzzák ésfermentálják lesz a fermentált Rooibos tea, ezt hívják ők vörös teának, ugyanisebben a folyatban nyeri el vörös színét és édes, gyümölcsös ízét. Ezt szokás összekeverni a kínai vörös teával, hiszen a név ugyanaz.
Ha viszont kihagyva az erjedési folyamatot egyből kiteszik száradni, akkor a nem-fermentált Rooibost teát kapjuk. Itt eltérések vannak, mert a levelek sárgás-barna színt kapnak, az íze pedig lágy, és erősen zöld teára emlékeztető. Innen kapta a zöld Rooibos nevet.