l. könyv, l. fejezet:

Eredete

A tea a délvidék egyik pompás fájáról származik, melynek magassága egy-két lábtól egészen több tíz lábig fölérhet. A Hsziacsuan-béli Pa-hegyen él egy oly hatalmas fajta, amelyhez két ember karja kell, hogy körbeérje. Ahhoz pedig, hogy a teát leszedhessék, ki kellene vágni a fát.
Maga a fa a kua-lu-hoz, levele a gardéniához, virága a fehér vadrózsához, gyümölcse a pálmáéhoz, szára a szegfűszegéhez, gyökere pedig a dióéhoz hasonlatos. (A kua-lu Kuangcsouból származik, hasonló a teához, ám borzalmasan keserű és fanyar ízű. A pálma cang-kuj fajtájú, gyümölcse a teáéhoz hasonlít. A diófa és a teacserje gyökerei egyaránt lefelé fejlődnek; ha kavicsba vagy törmelékbe ütköznek, a fiatal növények újból felfelé törnek.)
A tea írásjegyét hol 'fű' gyökkel, hol 'fa' gyökkel, hol pedig a fű' és a 'fa' gyökökkel együttesen jelölik. (A 'fű' gyökkel a csa írásjegyet alkotják, ez szerepel az Az írásjegyek kiejtése és a Kaj-jüan korban című munkában; a 'fa' gyökkel a csia írásjegyet alkotják, ez jelenik meg a Füvészkönyvben; a 'fű' és a 'fa' gyökkel együtt a tu írásjegyet alkotják, ez szerepel az Er-jaban.)
A következő elnevezései léteznek: csa, csia, sö, ming és csuan. (Csou herceg mondotta: "A csia biz' keserű tea (ku-tu)." Jang hivatalnok mondotta: "Su tartomány délnyugati részének lakói sö-nek hívják a csa teát." Kuo hivatalnok mondotta: "Ha korán szüretelik, csa-nak hívják, ha későn szedik, ming-nek nevezik, de olykor csuan-nak is mondják.")
Ami pedig a termőföldjét illeti, legjobban a málló kőzetben gazdag talajon növekszik, közepesen terem a kavicsos talajon, és silányan fejlődik az agyagos földben. Általában, ha az ültetése nem magról történik, hanem palántával, kevésbé dúsan fejlődik. Plántálásának módja hasonlatos a tökfélékéhez. Három év múltán szüretelhető.
A vadon termők a legkiválóbbak, az ültetvényeken termesztettek kevésbé értékesek. Teremjenek bár napfényes lankákon vagy árnyas erdők védelmében, akkor a legértékesebbek, ha hajtásaik bíborszínűek; ha zöldek, kevésbé jók. Hajtásuk akkor a legjobb minőségű, ha a bambuszéhoz hasonlatos; ha hegyes akár az agyar, kevésbé értékes. A pöndörödött levelek a legértékesebbek; a nyitottak silányabbnak számítanak. Azokat pedig leszedni sem érdemes, melyek árnyékos hegyoldalakon, vagy völgyekben nőnek, hiszen dermesztő és gyöngítő hatásúak, sőt gyomorpanaszokat okozhatnak.
A tea való fogyasztása rendkívül hűsítő természete miatt, elsősorban mértéktartó és szerény embereknek ajánlott.
Kiszáradás, levertség, fejfájás, szemszárazság, a négy végtag fájdalma és a száz izület merevsége esetén négy-öt korty javallott. Ezen ital felér a legfölségesebb tejszínnel és a legédesebb harmattal. Ha azonban nem a kellő időben szüretelik, nem elég körültekintően dolgozzák fel, vagy mindenféle füvekkel elegyítik, fogyasztása beteggé tesz.
A teának lehetnek káros hatásai is, akárcsak a gingsengnek. A gingsengek legjobbika Sangtangban terem, a Paekche- és Silla-béli közepes minőségű, a legsilányabb pedig a Koguryo-beli. A cöcsoui, a jicsoui, a jocsoui és a tancsoui viszont nem gyógyhatású. Ha pedig gingseng helyett pásztortáskát szedünk, az a "hat kórságot" s azok gyógyíthatatlanságát idézi elő.
Amennyiben tisztában vagyunk a gingseng káros hatásaival, úgy a teáét is teljes egészében ismerni fogjuk.