Főszerepben a Tea

 

A tea, mint ital, az egyik legelterjedtebb élvezeti cikk a világon. Ez egy több, mint 5000 éves Kínában talált növényről származik, ami a Camellia családhoz tartozik.
Az eredeti kínai legenda szerint egy nap Kr.e.2737-ben Shen Nong kínai császár (aki tanító és gyógyító is volt egyben) a szabad ég alatt forralta a vizet, annak reményében, hogy a forralt víztől egészségesebb lesz. Egyszercsak egy lágy szellőnek köszönhetően a közeli Camellia növényről beleszállt, és elmerült egy kevés levél a kannájában. Az uralkodó megitta ezt a keveréket és azt találta, hogy "energiát ad testének, elégedettséget az elméjének, és eltökéltséget a szándékának".
Egy másik elbeszélés szerint a császár, Shen Nong testébe méreg került, és a vágy, hogy megszabaduljon tőle késztette arra, hogy kipróbáljon különféle növényeket. Ezekután ő volt az első, aki teát kortyolt.
Teltek az évek és az ősi emberek napról napra többet tudtak meg arról hogyan használják a teát gyógyszerként, evéshez, iváshoz.
A tea történelmében van egy kiemelkedően híres ember, Lu Yu (733-804), aki a Tang dinasztia ideje alatt élt és nevéhez fűződik az első teáról szóló könyv, melynek 10 bekezdése volt csak, nagyjából 7000 írásjelet tartalmaz, neve Cha Jing és tartalmazza a növény eredetét, tulajdonságait, különböző fajtáit, a levelek feldolgozási folyamatát, azt hogy milyen eszközöket igényel az elkészítése, az ital főzését, a víz szükséges minőségét különböző esetekben, gyógyító hatásait és a teaivás ősi hagyományát.

 

Cha lett az általános neve a növénynek a könyv megírását követően, Lu Yunak köszönhetően. Amíg az angol nyelvben a tea lett az elfogadott, addig a kínai mandarin nyelvben a levelek maradtak a cha megnevezésnél.
Az ősi Kínában a tea egyenlő volt a zöld teával, hiszen ez a legegyszerűbb elkészítési módja, és csak az uralkodók fogyaszthatták. Aztán a Ming (14. század) és Qing (17.század) dinasztia ideje alatt az emberek rengeteg egyéb fajtáját ismerték meg a teának, ezáltal megengedetté vált az ivása a közember számára is.

Mostanra többezer típusa létezik. A legfőbbek: zöld, vörös (Indiában: fekete), fehér, wulong (oolong) és puerh tea. Ezek mind ugyanarról a bokorról, ugyanarról a teafáról valók, csak attól függően lesznek másmilyenek, hogy az adott birtok tulajdonosa milyet szeretne belőlük készíteni, ezért ezekhez különböző leveleket és elkészítési módokat választanak.
Létezik még virágtea, gyógynövény-tea, fűszertea, ezek kicsit mások, mert szárított virágokból, gyógynövényekből és fűszerekből készülnek.
A teapiac nyílvánvalóan növekszik, hiszen említést kell tenni a dél-afrikai rooibos teáról, ami a magas mínőségű teaivás kifejezője. Vagy váltsunk földrészt és ott a lapacho tea és a mate, mint általános ital Dél-Amerikában. Mindannyian gyógyteák is egyben, ezért csodálatos hatással vannak az egész testre. Emellett a gyümölcstea fogyasztás is terjed Európában. Alapjában véve ez nem tea, annak eredeti jelentését nézve, hiszen hibiszkuszt, csipkebogyót és különböző szárított gyümölcsöket tartalmaz és nem pedig tealeveleket.

Európában nem tudni pontosan ki itta az első csésze teát, de biztosan tudható, hogy 1658-ban egy kereskedő az Egyesült Királyágban elkezdte reklámozni és árulni a teát egy utcai árverésen. Ezt az eseményt követően a tea, mint olyan egyre népszerűbb lett egész Európában. Felfedezték a teaivás egyéb módjait is, mint például a délutáni teázás hagyományát. Egyéni ízléstől függően ezekhez fogyasztható tej vagy cukor.

Reméljük, kedvet kaptál egy igazán jó tea elfogyasztásához! Várunk szeretettel az AranyHold Teaházban, minden nap, bármely alkalomra! És ha még bizonytalankodol, hogy tetszene-e Neked, készítettünk pár képet, hogy betekinthess, és a hangulatról is "képet kapj" ...

Aranyhold Teaház Főszerepben a tea